Megyek, mert mennem kell...

Szóval van még 54 napom az indulásig. Teljes eseménytelenségben telnek a napok mármint ami a Caminora való készülődésemet illeti, kivéve ezt a blogot, mert eztet kérem szépen olvassák, vagy csak látogatják....Kicsit zavarban is vagyok ettől a nagy "népszerűségtől", mert konkrétan nem nagyon tudom mit kéne tennem, hiszen ez egy olyan blog, amit csak úgy magamnak írogatok, furcsa is volt tőle ez a nagy látogatószám... de tényleg mit kell tenni, ha nem tudjuk hogy mit kell tenni? hányszor tettem fel magamnak ezt a kérdést.....persze nincs válasz, mondjuk nagy baromságnak tartanám, ha valaki előállna a tutival, mégpedig most ezt kell, vagy érdemes csinálni......mert hát, vagy teljesen mindegy mert úgy is megvan írva és csak zsinórbohócként rángatnak az események, vagy tényleg nem mindegy..... szóval kicsit zavar, ha balaki belenyomja az arcomba a tutiját, és meg sem kérdez róla, hogy ízlik e.... de mindegy is mert belefér, vagy nem, ezt majd eldöntöm, tehát a kérdés adott mégpedig, hogyan kell dönteni....???

Mindig elál a lélegzetem, amikor arra gondolok mennyi lehetőség áll előttem, végtelen a száma annak amit tehetek, tulajdonképpen azt teszek amit akarok, feltéve ha vállalom a felelősséget... Mondjuk ha veszek egy papírt meg egy ceruzát, vagy egy klaviatúrát meg egy "új lapot" és valamit írni akarok, akkor szinte bármit leírhatok, ha azt mondod, írjak le 1000 dolgot, akkor én leírhatok 1001-et, és nem azért, hogy túlszárnyaljam az elvárásokat, hanem mert megtehetem. Sokféleképpen meghatározható a végtelen.... De ha valamit tényleg írni akarok akkor egyszerre csak egy dolgot tudok leírni, de mégis mi legyen az az egy? Hogyan kell dönteni? Hogy határozzam el, hogy mi lesz az az egy dolog amit le akarok írni abból a végtelen sokból amit írhanék? És itt a probléma, hogyan kell határozni? Tulajdonképpen azt is gondolhatom, hogy egy regényíró vagyok aki írja a saját életét. De a kérdés az, hogy tudok e olyan regényt írni, amit nem lehet letenni? Ami van olyan izgalmas, vagy szomorú, vagy vicces, vagy akármilyen, ami csinál valamit azzal aki olvassa, felőlem akár be is hugyozhat, ha az esik jól. Tehát ad egy olyan élményt ami neki még azelőtte nem volt. Mert miért írnék olyan könyvet amit senki sem akarna elolvasni. Tényleg úgy élem az életem, hogy nem lehet letenni a könyvet? vagy szemétre való az egész?


Még mindig nem tudom minek megyek, mondjuk már nem is vergődöm rajta, ott leszek aztán majd kiderül. Minden esetre kalandos lesz, valahogy úgy érzem.
 

Megvan az új baki, kicserélték gond nélkül... már töröm befelé....

Korán ébredtem, nem volt kedvem kikászálódni az ágyból, csak feküdtem és néztem a plafont, hátha oda van felírva a megoldás...nem volt. Az idő szürke a kedvem is az. József Attilához fordultam, hátha segít a bajomon...

Minden rendű emberi dolgokhoz

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

„Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?”

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...

Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

Szóval az történt, hogy tegnap este állok a konyhában és miután annyira fáradt voltam, hogy háromszor elütöttem a pin kódom a telefononban, ezért kénytelen voltam a puk kódot előhalászni, teljesen lemattulva az éhességtől kizsigerelve, kínomban sárgarépát rágcsáltam...

Kicsit forgolódok, meg toporgok ott a konyha közepén mire észreveszem, hogy a cipőm nyüszörög...az új Merrel bakancsom amit nemrég vettem....mondom is magamba, na most akkor mi van...biztos a kő miatt van, ráléptem a lábtörlőre, na ott is csinálja....

Kezdett gyanus lenni a dolog, de elintéztem annyival, hogy ha nyüszörög akkor nyüszörög, ott rohadjon el, ma nem érdekel semmi...és rácsaptam még egy sárgarépára....

Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog ezért el kezdtem vizsgálgatni a bakit és kiderült, hogy a jobb sarka a talp alatt egyszerűen felpuhult... mi fasz... mitől puha????

Na megnéztem a merrell honlapját és kiderült, hogy ebben van egy légpárnás középtalp...ez itt:

Ma magamévá tettem, újra és újra....valahogy úgy érzem, hogy az ember magának keni meg a szaros kenyeret, hogy aztán kicsit fintorogva, de az utolsó morzsáig elfogyassza. Tudja, hogy nincs mit tenni ha már megkente, max jó képet vághat hozzá, ugye finom...ízlik aranyom igaz...kérsz még? van ám... olyan ez mint valami bűnös hobby, tudod, hogy beteg vagy talán még őrült is de megteszed, minden alkalommal megteszed....aztán vered a fejed a falba, miközben ordítanak a füledbe hülye vagy fiam.... de nem baj, azt hiszed majd ez is véget ér és közben azon morfondírozol, hogy mazohista vagy-e vagy szadista? egyik sem jobb a másiknál, és nem léteznek egymás nélkül... asszem így vagyunk mi kettecskén....

Megvan a hiányzó pár zokni, egyenesen Párizsból:)

Na és talán még fontosabb, hogy a vonatjegyem és a buszjegyem is megérkezett, így már tuti, hogy eljutok Párizsból StJPDP-ig :)

Csupa öröm ez a mai nap :)