Időjárás

El tiempo en España

Képek

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Friss topikok

  • mexvel: Nem semmi ----------------------------------- www.repjegy-repulojegy.hu (2011.01.30. 23:37) Repülőjegy
  • chiara7: Jajj, azért nem akartam ennyire nyomatékosítani, kimoderálnál? :-) (2010.09.07. 00:19) Ki tudja hányadik nap itthon...
  • az igazi medwe: ugye nincs még vége? hova lettél? (2010.08.18. 09:20) 36-37.nap Fisterre-Santiago
  • DIY 4 ever: Másfelet kell aludnom és látom őt. Szerdán pedig hazahozom. Végre... (2010.06.30. 22:30) 34-35.napFisterre
  • elperegrin: Ok. Backett. Mikor és hol? Vigyem a képeket is? Én is itt ülök világítótoronynál. Megyek találkoz... (2010.06.28. 21:41) 32-33.nap O Pedrouzo- Santiago-Fisterre

2010.03.22. 16:02 EdM

Ma reggel...

Korán ébredtem, nem volt kedvem kikászálódni az ágyból, csak feküdtem és néztem a plafont, hátha oda van felírva a megoldás...nem volt. Az idő szürke a kedvem is az. József Attilához fordultam, hátha segít a bajomon...

 

Minden rendű emberi dolgokhoz

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

„Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?”

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...

Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://elcamino2010.blog.hu/api/trackback/id/tr61859846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása