Reggel 6 kor indultam Pamplonabol, Laci még maradt, mert mobil netet akart venni, mondjuzk ez nem sikerült mert a spanyolok nem adtak el neki 39 euroert netet, valszeg nem volt kedvük. Ez végigkísér minket, ha van kedük akkor jó fejek ha nincs akkor menjünk a picsába. Most a Laci netbookjaról írom a posztot, úgy hogy a fizetős netes gép benyelte a pénzem és kihúztam belőle cserébe a hálózai kábelt.

Szóval reggel elindultam utamra 6 kor, és gyalogoltam ész nékül, nem volt valami jó napom, feszült voltam egész nap, lehet hogy a tegnapi kaja ügy volt az nem tudom de kifelew Pamplonabol folyamatosan veszekedtem az Ísteneimmel. Aztán talalkoztam egy német fickóval Manfréddal aki most kezdte a Caminot, és elterelte a gondolataimat a szarságaimról. Mentünk együtt vagy 1,5 órát, aztán elhagyott. 

Előtte talalkoztunk két amerikai fickóval az egyik úgy nézett ki mint a Maci
Laci-ból a vadőr:) Tényleg mintha most lépett volna ki a Yellowstone parkból:) nem voltak túl közlékenyek.

Meneteltem tovább fel a hegyre Altov de Perdon-ra egyedül.

Mikor felértem, volt ott egy fickó aki egy opel combo hátuljából kaját is vizet árult, az oldalára fel volt gumipókozva egy tábla : Peregrinos Mini Bar, na itt kapott el a röhögőgörcs olyan volt mint a az Üvegtigris:)

Kiderült hogy a tulaj amerikából vetődött ide, szal igencsak beteljesítette az Amerikai Álmot, azt és ott csinált amit akart :) Mondjuk az kicsit szarul esett hogy lefikázta a kiejtédsemet amikor vizet kértem és Vádert mondtam Vóter helyett. Na mindegy....

Aztán mentem tovább szebbnél szebb tájakoin át, míagnem megéheztem. Mivel kajám már nem volt ezért kénytelen voltam a poharas zacskós levest hideg vízben megcsinálni. Na hát próbáljátok ki egyszer a zellerkrém levest összekutyulni hideg vízben. Nem részletezem hogy nézett ki. Mindegy kaja volt.... Kicsit néztem a felhőket meg a tájat, bakancsomat lerúgtam, szóval volt Peace Love Happines:) 

Az időhöz való hozzáállásom kezd gyökeresen átalalkulni. Egyáltalán nem érdekel mennyi az idő, megyek amikor mennem kell, eszem amikor éhes vagyok, ha elfáradok megállok. Nincs ez a verseny hogy akkor mosat határidőtől határidőig élek. Ezt mindenkinek ki kéne próbálnia egyszer az életben.

Körbe jártam az egész falut de nem tlaltam semmit nyitva így bweültwem a bárba és ittam egy sört meg ewttem gy szendvicset, meg ittam még egy sört, mikor is felfedeztem, hogy a paucs feltörte a lábfejemet. Legyalogoltam közel 100km-ert gond nélkül és egy papucs elintézia lában. Szerencsére nem vészes....

Megérkezett Laci, persze nem kapott mobil netet:( a spanyolok nem karták megérteni mit is akar pedig otthonról kinézte mit szeretne. Szal nó komment....

Este a vacsoránál, dumáltunk egy magyar és egy svéd nénivel, iszonyú jó fejek voltak, elmesélték mindekk vannak itt meg amúgy mnagyjából egy csomó dolgot az életükbőlk és nekünk adták a borukat. Kezdem azt hinni, hogy a Camino egyenes út az alkoholizmnushoz, mert minden este a zarándok menühöz adnak egy üveg vörösbort amit mi persze meg is iszunk :) Legalább nem érdekel hogy fáj a lábam. Ja igen kezd túl lenni az első sokkon a szervezetem a lábam úgy tűnik kezdi túlélni és hozzászokni a napi 25km gyalogláshoz. Hoknapra ezért 43,4km -ert tervezünk mert ha tartjuk az ütemtervet akkor júli 2-re érünk Santiagoba, de mi már akkor, Finisterre-ből szeretnénk visszajönni. Tehát 3 napot kell szerezzünk valahogy. Asszem nem lesz könnyű. Holnap lesz az első még dúrvább nap.....

Nagyobb térképre váltás