Ma magamévá tettem, újra és újra....valahogy úgy érzem, hogy az ember magának keni meg a szaros kenyeret, hogy aztán kicsit fintorogva, de az utolsó morzsáig elfogyassza. Tudja, hogy nincs mit tenni ha már megkente, max jó képet vághat hozzá, ugye finom...ízlik aranyom igaz...kérsz…