Nagyon érdekes a kérdés, hogy valójában mi van a hátiszákban? Mi az amit cipelek magammal? Tényleg csak 3 váltás fehérnemüt és pólót? Vagy a hátizsákomban benne van az összes cuccom. A lakásom, az autóm, a biztosításom, a munkám, a hitelem, a számítógépem, minden amivel foglalkozom épp.
Mi lenne ha kivenném ezt a mérhetetlen terhet és futnék egy új élet felé? Kiraknám azt a rengeteg problémát amit az okoz, hogy fenn tartsam a státus quo-t és szabadon, könnyedén csak végigsétálnék az életen? Elég bátor vagyok hozzá, vagy gúzsba köt a múltam?
Úgy látom ezt ad
ja a Camino, megtanít arra, hogy milyen kevés cucc is elég a zsákba, hogy életben maradjak. Helyette megajándékoz élő emberi kapcsolatokkal, amellyekben már nem a félelemből fakadó túlszárnyalás, az örökös összehasonlítgatás, a kinek van nagyobb, meg több, meg szebb, a mérce alapja. Hanem a valódi, tiszta, őszinte egymásra tekintések azok mellyek előtérbe kerülnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.