Elkezdtem visszaszámolni, utoljára a seregben vágtam a centit, de ott azért, hogy mikor szabadulok végre. Most meg arra vágyom, hogy induljak. Gyerekként vártam ennyire a közös családi nyaralásokat. Volt valamilyen mindent átható izgalma, a tervezgetésnek, készülődésnek a korai indulásnak. Mai napig élénken bennem egy Bulgáriai nyaralás hajnali indulása. Öt éves voltam, de minden kis apró neszezésre emlékszem, az ébredésre, a reggeli kávé illatára, és a "ugye a kávédarálót nem akarod hozni" -ra is :)
Izgalmas ez az utazás.... soha nem voltam még 41 napig folyamatosan úton. Éltem már távoli országban, de az valahogy más volt. Ott tudtam, hogy megyek, aztán ott leszek pont. De ez a Camino valahogy más, rettenetesen megmozgatja a világom.
Tegnap szerettem volna jegyet venni "Papp János, Ha menni kell-El Camino" című előadására, az Óbudai Társaskörbe. Reggel még volt, délutánra meg minden jegy elket. Pedig jó lett volna. Megpróbálom hátha az előadás kezdete előtt lehet még szerezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.