Szóval van még 54 napom az indulásig. Teljes eseménytelenségben telnek a napok mármint ami a Caminora való készülődésemet illeti, kivéve ezt a blogot, mert eztet kérem szépen olvassák, vagy csak látogatják....Kicsit zavarban is vagyok ettől a nagy "népszerűségtől", mert konkrétan nem nagyon tudom mit kéne tennem, hiszen ez egy olyan blog, amit csak úgy magamnak írogatok, furcsa is volt tőle ez a nagy látogatószám... de tényleg mit kell tenni, ha nem tudjuk hogy mit kell tenni? hányszor tettem fel magamnak ezt a kérdést.....persze nincs válasz, mondjuk nagy baromságnak tartanám, ha valaki előállna a tutival, mégpedig most ezt kell, vagy érdemes csinálni......mert hát, vagy teljesen mindegy mert úgy is megvan írva és csak zsinórbohócként rángatnak az események, vagy tényleg nem mindegy..... szóval kicsit zavar, ha balaki belenyomja az arcomba a tutiját, és meg sem kérdez róla, hogy ízlik e.... de mindegy is mert belefér, vagy nem, ezt majd eldöntöm, tehát a kérdés adott mégpedig, hogyan kell dönteni....???

Mindig elál a lélegzetem, amikor arra gondolok mennyi lehetőség áll előttem, végtelen a száma annak amit tehetek, tulajdonképpen azt teszek amit akarok, feltéve ha vállalom a felelősséget... Mondjuk ha veszek egy papírt meg egy ceruzát, vagy egy klaviatúrát meg egy "új lapot" és valamit írni akarok, akkor szinte bármit leírhatok, ha azt mondod, írjak le 1000 dolgot, akkor én leírhatok 1001-et, és nem azért, hogy túlszárnyaljam az elvárásokat, hanem mert megtehetem. Sokféleképpen meghatározható a végtelen.... De ha valamit tényleg írni akarok akkor egyszerre csak egy dolgot tudok leírni, de mégis mi legyen az az egy? Hogyan kell dönteni? Hogy határozzam el, hogy mi lesz az az egy dolog amit le akarok írni abból a végtelen sokból amit írhanék? És itt a probléma, hogyan kell határozni? Tulajdonképpen azt is gondolhatom, hogy egy regényíró vagyok aki írja a saját életét. De a kérdés az, hogy tudok e olyan regényt írni, amit nem lehet letenni? Ami van olyan izgalmas, vagy szomorú, vagy vicces, vagy akármilyen, ami csinál valamit azzal aki olvassa, felőlem akár be is hugyozhat, ha az esik jól. Tehát ad egy olyan élményt ami neki még azelőtte nem volt. Mert miért írnék olyan könyvet amit senki sem akarna elolvasni. Tényleg úgy élem az életem, hogy nem lehet letenni a könyvet? vagy szemétre való az egész?


Még mindig nem tudom minek megyek, mondjuk már nem is vergődöm rajta, ott leszek aztán majd kiderül. Minden esetre kalandos lesz, valahogy úgy érzem.